A hit szó hallatán legtöbben a vallási irányzatok képviseletére gondolnak, amivel az a probléma, hogy így elszigetelik a hit valódi erejét és tapasztalási lehetőségét. Pusztán azzal is, hogy többen biztosak abban, hogy ők azok, akik őrzői a hit belépésének kapujának.
Ezzel a bizonyossággal alapjaiban gyengítik a valódi hit kialakulásának lehetőségét, mivel hitük megkérdőjelezhetetlen, így követőik automatikusan részesülnek belőle, a szabályok elfogadása által. Akik nem osszák ezen nézeteket, ők számukra hitetlenek. Így viszont a hit -ahogy a feloldozás is- termékké alakul.
Egyszer egy barátom elhívott ’erősítésnek’ az egyházi dolgozóknak és vezetőknek tartott előadására, melynek címe –emlékeim szerint-, spiritualitás az egyházban volt. A kritikus ponthoz elég hamar elérkeztünk, amikor az volt a kérdése, hogy ha elakadunk az életünk során, mi a teendőnk. Többen rögtön rávágták, hogy kinyitják a bibliát, és imával keresik a megoldást.
Erre felszólaltam, hogy nem gondolom, hogy a könyv önmagában választ ad megoldatlanságunkra. Ő folytatta. Mi történik ezzel a szerencsétlennel –vagyis velem-, akinek nincs könyve? A kb.15 főből –emlékeim szerint- egy ember volt az, aki nem a könyv mindenhatóságában kapaszkodott, hanem válasza, hogy: befelé fordul és önvizsgálatot tart a működéséről. Ő hitt abban, hogy ahogy az elakadás, úgy a megoldás is benne rejlik.
Mert a hit nem egy lexikális tudás, nem egy könyvhöz kötött kimerevített kép jelenbe való erőszakolása. A hit –mint sok más érzés és érzékelés is-, nem tudható, de tapasztalható állapot. Nem kisajátítható, és nem adható, – de önmagunk felé fordulva- elősegíthető annak tapasztalása. A hitünkre legalább annyira rátalálhatunk vallási környezetben, mint azon kívül. A hitnek nincs formája.
A hit számomra egy híd, ami csak az átkeléseinket segíti, önmagában –kiemelve- az utunkat nem. Nem telepedhetünk le rajta, nem lehet a ‘lakhelyünk’, mert nincs annak helye, mint ahogyan pontos definíciója sem. Egy hidat képez a tudható és a nem tudható között, mely csak a tapasztalás által válik járhatóvá.
A hitünkre számtalan helyen rátalálhatunk, hidat bárhol képezhetünk, viszont a hit által kialakult képződmény nem azonos a hittel.