Céltalanul – A célokra mindig szükségem van

Miért van szükség célokra

Céltalanul

„A célokra mindig szükségem van.

Miért?

Ha nincs, befordulok.

Hogyan oldod ezt fel?

Például a téli időszakban keresek valami hobbit.

Eltereled a figyelmedet?

Igen. Egyedül voltam otthon, és arra lettem figyelmes, hogy valami elkezd belülről feszíteni.

Mi volt az?

Haszontalannak érzem magam.

És úgy gondolod ez megoldás?

Nekem bevált.”

Amit célnak, megoldásnak vélt, az csak a fájdalomcsillapítás, mivel a rossz érzésének kiváltó okát mellőzve – ami valódi célt generálna -, időről-időre ugyanazzal szembesül.

Gyakran keltünk zajt, pusztán azért, hogy ne kelljen szembesülnünk megoldatlanságainkkal. Így, ha a tv, telefon, internet vagy a hobbink már nem segít, akkor valami célt találunk ki. Ez még jobban távolít a problémánk forrásától és annak megoldásának lehetőségétől, mivel elérendő célunk csak a menekülésünket szolgálja.
A céljaink elérésének képessége fontos tapasztalás, de leginkább azok iránya a meghatározó, mivel célról-célra működve is erősíthetjük megrekedésünket.

Szükségünk van a csendre, ami sokakban rettegést vált ki. Egyfajta céltalanság megérlelésre, ahol nem mi irányítunk, csak beengedjük azt, ami van. Éberek vagyunk, a jelenlétünk teljes.

A kiüresedésünk elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban más erőforrásunkhoz kapcsolódhassunk. Kapaszkodásaink elengedésével irányítottá válhatunk. Egy légüres tér teremtődik bennünk, egyfajta szándék nélküliség, ahol a célt nem mi tűzzük ki, hanem hagyjuk, hogy megjelenjen.

Ambruzs Szabolcs

KÉPTELENSÉGBŐL A KÉPESSÉG FELÉ címmel,
előadást és közös munkát tartok, március 13.-án pénteken, 9-16 óráig a Test – Tudat Központban (Bp. Győri út 1.)Ára: 30.000 Ft
Jelentkezni az ambruzs@testtudatconsulting.hu címen lehet.

Képtelenségből a képesség felé Test Tudat Consulting Esemény Leírása  Miért van szükség célokra

Interaktív előadásra és közös munkára hívom az érdeklődőket.

Nap mint nap vergődünk a képtelenség és képesség szélsősége között. Képessé szeretnénk válni, mindig, mindenhol. Nem vesszük észre, hogy nem ellentéteink kiiktatása visz minket előre, hanem az azokkal való együttélésünk hogyan-ja.

A képesség érzése egy belső bizonyosság helytállásunk tekintetében. Paradox módon, a meglévő képeink elengedésének szabadsága, mivel nem a kudarc elkerülése a cél, hanem azokon való felülemelkedésünk képessége. Ilyenkor alapjaiban változik meg a képtelenségünkhöz való viszonyunk.

A képességünkhöz való kapcsolódásunk, általában nem pozitív dolgok összességén múlik. A kudarcaink közelengedése az, ami rávilágít a működésünk okára. Annak a jelenben való megnyilvánulása az okozat. Az ok és az okozat kezelésének képessége tesz minket alkalmassá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük