Meditáció és önfejlesztés
A meditációs foglalkozások jelenleg a shaolin kung-fu és a szabad küzdelmi oktatások keretén belül, valamint az egyéni fejlesztő folyamatokon zajlanak.
Érdeklődj elérhetőségeinken!
Önfejlesztés
A tiszta tudat, vagyis az érzés, gondolat, beszéd és cselekedet elengedhetetlen számunkra a hétköznapokban. A tisztán látásunk szükségszerű, mivel ha nem látjuk kialakult helyzetünk okát, nem térhetünk a megszüntetés útjára. Ehhez jelenlegi működésünk megkérdőjelezése elengedhetetlen, mivel mi vagyon az ok, de mégis sokszor veszünk el az okozatokban. Meditáció
Ülő Meditáció
A meditáció egy olyan aktív passzivitás, ahol a hétköznapias működésünk zárásával hozhatunk létre nyitást, mind önmagunk, mind a külvilág felé. A nem mozduló test, nem mozduló tudat gyakorlata, ahol nem azt kapjuk, amit szeretnénk, hanem azt, ami van. A tiszta, tükörszerű tudat tapasztalása által ráláthatunk dolgaink teremtettségére, mely tökéletlen, múlandó és feltételhez kötött. Itt gondolkozás nem segít, mivel a meditációnk a két gondolat közötti szünetben valósul meg.
Megesik, hogy külön figyelmet szentelünk a test, a légzés és a tudat folyamataira, a meditációban ezek eggyé válnak, egységében kell tapasztalnunk. A gyakorlás által nem elérünk valamit, inkább elengedünk. Nem hagyjuk, hogy a külső körülmények irányítsanak minket. Haladjuk meg a tapasztalatainkat, tartsuk a tiszta tudatot és az irányvétel, ha teszünk valamit, csak tegyük, ne gondolkodjunk róla.
Test és tartása:
A lótusz (nem is ajánlom, a térd egyenlőtlen terhelése miatt) és a fél lótuszülés nem szükséges ahhoz, hogy meditáljuk. Használhatunk burmai (amikor a két láb keresztben, párhuzamosan fekszik), vagy sima törökülést, de ülhetsz japán ülésben a sarkadon, vagy akár egy széken is, ha nem támasztod meg a hátad. A teszthelyzetnek nincs semmilyen spirituális jelentősége.
A fenekedet alá ék alakban rakd be a párnát, így némi súlyt veszünk le a derékról. Húzd ki magad, gerinc egyenes, az állad kissé befelé húzva, ami egyenesíti a nyaki gerincet. A fejtetővel törekedj felfelé, majd igyekezz ellazítani a tested. A két kézzel fészket alkotunk úgy, hogy egyik tenyérbe belehelyezzük a másik úgy, hogy a hüvelyk ujjak hegye vízszintesen összeérjenek. Ezt lehelyezzük a köldök alatt pár ujjnyira a tantien-hez. Csuklók a combon pihennek.
Félcsukott szemmel vagyunk, hogy jöjjön be a fény és homályosan lásd a magad előtti részt. Ne láss éles pontot, a tekintet a térben közép tájt elterül. A száj becsukva, a nyelved nyomd fel a szájpadlásodra, így csökkentve a nyálképződést. A légzés lehetőség szerint orron történjen, nincs légző gyakorlat, hagyjuk a légzést szabadon, a saját ütemében.
A test nem mozogjon. Ne reagálj, ha viszket, ha fáj, ha rovarok mászkálnak rajtad, vagy ha folyik az orrod. Tartsd magad. Ha már annyira nem bírod, pl. a láb fájdalmat, akkor nyújtsd ki és folytasd az ülést mozdulatlanul, ha megnyugodott, egy határozott mozdulattal helyezd vissza a helyére, és ugyanolyan erőfeszítéssel gyakorolj tovább, mintha ez nem történt volna meg.
Bármennyi idejű ülés jó lehet, de javaslom, hogy ne 10 -15 percet gyakorolj, mert nem lesz elég erőfeszítésed benne, így nem haladod meg önmagad. 30 perccel érdemes elkezdeni.
A tudat és mozdulatlansága
A jelenlét erősítése a feladatunk úgy, hogy beengedjük a térben megjelenő összes hangot a kisebbtől a nagyobbig, nem szelektálva, nem minősítve, nem gondolkodva róla, csak felfogjuk. Az jó, ha csendes helyen vagyunk, de nem szükségszerű. Hallhatjuk a természet hangját, ahogyan autók vagy emberek közlekednek, beszélnek. Ha csendesebb helyen vagyunk, hallhatjuk a légzésünk hangját, szívünk dobogását, vagy teljes csendben csak a fülünk morajlását. Nem szelektálunk, beengedjük őket. Ha a gondolataink elvisznek, időről-időre visszatérünk a jelen hangjaihoz.
Gyakorlásuk közben a figyelmünk a tan tienen legyen, ami a köldök alatt néhány ujjnyira elhelyezkedő energiaközpontunk, ami testünk szellemi és fizikai központja. Az itt lévő energiánk még nem differenciálódott érzelemmé és gondolattá, itt még bármi megtörténhet.
Ha nagyon nem megy az előzőben leírt hangfelfogás:
Ha nagyon sok a gondolat és nem bírunk vele, a nagy kérdéssel tudjuk lekötni, magunkra irányítva a kérdést: Mi ez? Ami bennem lát, hall, tapasztal, érzékel. Mi ez? Honnan jön? Mi vagyok? Az esetleges válaszaink nem fontosak, engedjük el őket. A kérdést tegyük fel, időről időre. Mi ez?
Időszakosan a légzésük figyelése is segítheti jelenlétünket.
Ha a tudatunk elkalandozik, bármelyik gyakorlattal visszahozhatjuk a nem-cselekvő, de éber pillanatba. A választott meditációs módszer mellett tartsunk ki hosszabb ideig, mielőtt másikra váltunk, hogy legyen időnk megtapasztalni azt. Ha megjelenik valami a tudatunkban, ne küzdjünk ellene, és ne próbáljuk elnyomni. Egyszerűen csak térjünk vissza a tiszta tudat megtartásához.
Ha tartjuk a nem mozduló test – nem mozduló beszéd – nem mozduló tudat hármas egységét, akkor a tudatunk egyre jobban elcsendesedik. Ne akarjunk semmilyen tapasztalatot elérni, csak használjuk egyre tisztuló eredeti tudatunkat, ezáltal közelebb kerülve önmagunkhoz és segítve együttérző énünk felébresztését.
Önmagában a gyakorlat helyes kivitelezése nem segít minket a tisztánlátásban. Ezek csak mankók, alapot és segítséget adhatnak arra, hogy megtapasztaljuk saját belső késztetéseinket, és az ezektől való megszabadulást.
