Tanítási szemlélet
2016-ban megnyitottam a Test-Tudat Központot, ahol egyéni fejlesztő folyamatokat, meditációt, valamit csoportos harcművészeti edzéseket tartok. Elkezdődött egy új megközelítésű oktatási rendszer kibontakozása, melynek alapja a tapasztalati tanulás és az önreflexiónk fejlesztése. Test Tudat Harcművészeti Egyesület
Az új irányvételemmel régi, általam felépített dolgok és szemléletek is váltak le rólam, így 2020-ban a Fehér Tigris Shaolin Kung-Fu Egyesület elengedéséről is döntést hoztam. Idén megalapítottam a Test -Tudat Harcművészetet.
A tradíció által nyújtott zárt harcművészeti rendszerek lehet, hogy hatékonyak voltak a múlt harcaiban, de korántsem biztos, hogy felkészítenek a jelenkor megmérettetéseire. Így, szükségszerűnek láttam a hagyomány jelenbe való transzformálását, mely az erőfeszítéseinket nem csak fizikai, hanem lelki síkon is, a jelenünk harcaira koncentrálva nyilvánítja meg.
Ezért megnehezült a ’sportolni vágyók’ csatlakozása, valamint azoké, akik belső és külső harcaikat a gyengeségeik elkerülésével szeretnék megvívni.
Mára a test a test elleni harc háttérbe szorult, de tapasztalása –még ha védett környezetben is- olyan spontán helyzetet teremt, amit mással nagyon nehezen lehet rekonstruálni. Ahol tisztán, kendőzetlenül és spontán jelennek meg működésünk árnyoldalai is, ami lehet az erőnk kontrollálatlan, együttérzés nélküli megnyilvánítása, vagy annak teljes elfojtása, félelmeinkbe zárkózva.
De megjelenhet hitünk, türelmünk, kitartásunk, pontosságunk, összpontosításunk, mint ahogy érzékenységünk és lágyságunk, valamint ezek hiánya.
Ha más formában is, de ezek hétköznapjainkban ugyanúgy előbújnak, korlátozva a nyílt és tiszta kapcsolódási lehetőségünket.
Ma már ritkán szükséges a fizikai szintű önvédelmünk, ugyanakkor minden napra jut egy teljesen más jellegű megmérettetés: önmagunk képviselete.
A valódi harcaink nem az edzőteremben zajlanak, hanem foglalkozásunk és tevékenységeink közben, munkahelyünkön, önmagunkban, esetleg otthonunkban, családi vagy párkapcsolati szinten. Ahol túlzott képviseletünk, állandó irányítási szándékunk hasonló károkat tud okozni, mint annak teljes hiánya. Akad olyan is, amikor mindenhol harcba állunk, ilyenkor kivételesen szükségszerű a megállásunk, önmagunkhoz való közelebb lépésünk, mely a saját felelősségvállalásunk által mutatja meg, hogy hol vagyunk, és hol nem vagyunk oka és okozója a kialakult helyzetünknek.
Ez az egyetlen módja annak, hogy valódi ráhatásunk legyen a történtekre.
Bármilyen edzőteremben töltött időnk, egy kapcsolódási lehetőség önmagunk fizikai és lelki erőforrásaihoz, ahol a tartásunk és erőfeszítésünk megnyilvánulása ugyanúgy szükségszerű lehet, valamint annak teljes elengedése.
Az edzőtermi megmérettetések fizikai megnyilvánulása egyértelműen jeleníti meg lelki elakadásainkat is, ahol gyengeségeinkkel való találkozásunk fontossága a fejlődésünk alapja. Félelmünk lehet az erőforrásunk, melynek oldása csak a tapasztalásuk közben lehetséges, de gyors megszüntetése csak ritkán lehetséges, így folyamatos munkát igényel tőlünk.
Az edzéseinken megvívott –vagyis választott- harcaink és tapasztalataink mit sem érnek, ha bennragadnak a terem falai között, így annak transzformációja fontos feladatunk.
Ne feledjük, a valódi harcainkat a hétköznapjainkban vívjuk!