KÉPzések I.rész

KÉPzések I.rész

képtelenség –képzés – képesség –képviselet –képvesztés

Születésünk pillanatától fejlődésünk elengedhetetlen része, hogy a képtelenségünkből a képességünk felé haladjuk, melynek képviselete megjelenik a hétköznapjainkban. Nem csak a külvilágról, hanem önmagunkról is folyamatosan képet alkotunk, ennek irányát tükrözi viselkedésünk, beállítottságunk, valamint foglalkozásunk.

Képtelenség: képvesztés, képzelet, álomkép, tükörkép, képlékeny, képzavar, torzkép, rémkép,

Kép-ép, képtelen- éptelen, valami nélküli, s – ég. Nem megfogható, instabil, folyamatosan mozgó vagy olykor állandósult képzet, mely nem, vagy csak részben kapcsolódik a jelenhez.
A képtelenségünk okozhat képzavart, mely képlékeny, csak a képzeletünk elérhető, ami lehet egyfajta álom- vagy tükörkép, melyek torzképet, esetleg rémkép is eredményezhet.

Képtelenségünk önmagában nem kellene, hogy frusztrációt okozzon bennünk. Mégis van úgy, amikor nehéz ezzel szembesülnünk. Amikor képtelenné válunk –és nem elégszünk meg a meglévő képpel-, de kapaszkodunk az egónk eredményeiben, a tévelygésünk eljuttathat minket a beképzeltség, valamit képmutatás zsákutcájába. A képeink rögzítésével az a baj, hogy távolít a jelentől, így csak a múltat éljük meg, újra és újra.

Amikor úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk valamely helyzet kezelésére, olyan dologhoz értünk, amellyel eddig nem találkoztunk, vagy ha igen, akkor nem tudtunk szembenézni vele.
Mivel nincs képünk arról, hogy mi a teendőnk, de azonnal kezdeni szeretnénk valamit a helyzettel, gyakran igyekszünk a múlt képeit ráerőltetni a jelen helyzetünkre, pusztán a megélt hasonlóság végett. Így nyugtatva magunkat, hogy még sem vagyunk képtelenek, mert azt tapasztaltuk, hogy ilyenkor ép-telenk is – alkalmatlanok, buták, tájékozatlanok, elesettek. Így, gyorsan keressük valami kapaszkodót, ennek enyhítésére.

Pedig milyen jó lenne, ha nem kapaszkodnánk felvett képeinkbe és a képtelenségünkben is el tudnánk időzni, megélve annak fájdalmát, tehetetlenségét. Melyek megmutathatják, hogy min kell dolgoznunk ahhoz, hogy ilyenkor ne az emlékképeinket, hanem a jelenünk ürességét tapasztalhassuk. Ez képessé vállásunk lehetősége.

Képzés

Gyermekkorunk óta tanulunk és képezzük magunkat, amire nagy szükségünk van, ha képtelenek vagyunk. A tanult minták, valamit bármely tevékenységünk eredménye valamely képződmény, mely formális vagy informális módon, de megjelenik hétköznapjainkban.
A kívülről kapott informális képünk, nem azonos az általunk használt belső képünkkel. A megéléseink tapasztalatai lesznek a döntő fontosságúak. A tanítás, amit megtanulunk és amit tapasztalunk az általában mindig különbözik. A tanulás tapasztalata az, ami tovább vihet minket.

A képessé válásunk feltétele, hogy nem rekedhetünk meg gondolati szinten, nem tulajdoníthatjuk magunkénak pusztán azért, mert tetszik vagy értjük. Az új impulzus beengedéséhez szükségszerű a régi képünk –vagy képzeletünk- elengedése. (Üres pohárban tudunk csak újat tölteni.)

A legnehezebb feladata egy képzésnek, hogy az ott vetített új kép elérje, megérintse és kimozdítsa a résztvevőket. Mindezt azért, hogy ne csak gondolata, hanem tapasztalata is legyen az ott elhangzott dolgokról.

Így, számomra a valódi képzés nem csak informális, hanem gyakorlatias. Célja a tapasztalati tanulás lehetőségének megteremtése, mivel a képzésvezető tapasztalata önmagában kevés a fejlődésünkhöz. A többi már azon múlik, hogy mennyire tudunk nyitottak és befogadók lenni.

.

2020.03.13.-án, pénteken 9-16 óráig, nyílt csoportos foglalkozást tartok KÉPTELENSÉGBŐL A KÉPESSÉGÜNK FELÉ címmel. A részvételi díj 30.000 Ft, mely interaktív előadást, valamit közös munkát tartalmaz.
Helyszín: Test-Tudat Központ, XII.ker. Bp. Győri út 1.

Jelentkezni -rövid bemutatkozóval- az ambruzs@testtudatconsulting.hu címen lehet. A létszám korlátozott, feltöltése jelentkezési sorrendben történik.

Ambruzs Szabolcs

Fotó: saját (2014, Nepál)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük